CSEREDIÁKKÉNT BOPPARDBAN - PÉNTEK

Pénteki szokásos reggel. Szokásos elkészülés. Öltözés, reggeli, tízórai pakolás. Megvoltunk és mentünk a buszra 7-kor. Ma iskolába mentünk. 8-ra beértünk, felkellett mennünk a 3. emeletre az informatika terembe. Ott elmondták, hogy 4 óránk van megcsinálni csoportokba a power point bemutatónkat. A mi csoportunkban 4-en voltunk: két fiú, két lány. A fiúk meg is csinálták, mi meg csak ráértünk nézni őket. Közbe voltak szünetek, de mivel mindenki végzett előbb egy órával így lementünk az érkezőszerű előtérbe. Ott ültünk miközben beszélgettünk, nevettünk. Németek és magyarok együtt. A társaság egy részének így elég sok storyja lett snapchaten. Ott szórakoztunk amikor jöttek a tanárok. Mindenki visszajött a mosdóból így eltudtunk indulni. Mentünk túrázni fel a hegyre. Ami elég magas volt.

Kb. 25-30 percet sétáltunk Boppardban amikor a sulitól odaértünk a hegy aljához. Mindenki vett egy erővételt és elindultunk. Igazából a felénél simán feltudtam volna adni és pihenni picit, de egymást húztuk. Mindenki hulla fáradt volt de motiváltuk egymást csapatként. Nagyon meredek részek is voltak de mondjuk ez által volt egy kihívás is. Amikor felértünk az a megváltás volt. Fent mindenki elővette az italt, kaját és beszélgetés közbe ebédeltünk. Picit pihentünk és még egy picit mentünk, de az már egyenes volt. De akkor a látvány ami azután fogadott az egész hegymászásért kárpótolt. Dunakanyar 2.0 volt. Eszméletlen milyen gyönyörű az a hely.

Így néz ki az a bizonyos Dunakanyar 2.0.

Visszasétáltunk oda ahol ettünk amikor felértünk, mert ott tudtunk felülni a libegőre. Amikor jöttünk fel, pár helyen láttuk már, hogy milyen magasan megy és merre. HÁÁÁÁT. Nem mondom hogy már lentről nem volt ijesztő. Őszintén amikor beültünk a barátnőmmel, eléggé féltünk. Főleg hogy van egy kis tériszonyom. A lefele tartó út úgy 15 perc lehetett. Volt hogy a táskámat szorítottam, volt hogy a kapaszkodót és volt olyan rész ahol lazán elővettem a telefonom videózni.

Végre leértünk, mondjuk hosszú idő volt mire mindenki leért kettesével. Na nem baj, leért mindenki és elindultunk. Gyors megbeszélés, hogy jön a családi hétvége és már csak vasárnap találkozunk újra és mehettünk is.

Délután 2 óra volt még csak. Hazamentünk így tudtam picit pihenni, felhívni anyut. Lementem picit beszélgetni a konyhába, elmesélni, hogy milyen volt a túra. Nagyon aranyosak voltak most is a kint "szüleim", mert sokat kérdeztek, hogy tudjak gyakorolni. Lassan fél 5 lett így elment a partnerem fociedzésre. Én otthon maradtam a szüleivel. Aztán bejött az anyukája, hogy elmenjünk-e kirándulni. Mondtam, hogy persze, szívesen megnézek bármit, imádom ezt a helyet. Negyed 6-kor el is indultunk. Jött velük a Vivi (az ő partnere is edzésen volt) meg a két szülő. Mi így a Vivivel elvoltunk, meg a két család is elbeszélgetett. Elmentünk kocsival Ehrenburgba ahol megnéztük a várat. Gyönyörű volt az is. Felsétáltunk a toronyba, ahonnan a kilátás leírhatatlan volt. Végig mentünk az egész váron amikor a végén lementünk és beültünk a lenti étterembe. Kértünk italt és csak beszélgettünk. Nagyon jó hangulat volt, aztán 7 óra lett és elindultunk haza, mert jöttek a lányok is haza. Hazaértünk mi is, megvolt a vacsi, tusolás és konkrétan beestem az ágyba a fáradtságtól.

 

CSEREDIÁKKÉNT BOPPARDBAN - CSÜTÖRTÖK

Csütörtök. A reggelt már szerintem le se kell írnom, végülis ugyanolyan volt, mint a többi. Felpakoltuk magunkat kajával. Megint egy seregnek valóval. Ja, de mégis volt valami ami más volt ebbe a reggelbe, mint a többibe. Nem kellett negyed 7-kor kelnem, hanem ráértem fél 8-kor. Végre kitudtam picit aludni magam. Kb. fél 9 volt mikor elindulunk. Megint a vasútállomásra kellett menni, mert újból vonattal utaztunk. Ez az út hosszabb volt mint előző nap. Ez 1 óra volt nem 20 perc. De nem baj. Sokan voltak a vonaton, bőven eltudtunk szórakozni és végre a barátnőmmel is tudtam beszélgetni picit. Az út felénél felszállt egy idősebb német házaspár bőrönddel. Odakerültek mellénk. Nem igen volt hely így gondoltam átadom a hölgynek a helyem. Ezzel elkezdetem beszélgetni velük. Nagyon aranyosak voltak. Elmeséltem, hogy cserediákként vagyunk itt és Magyarországról jöttünk. A néni pedig folytatta, hogy náluk ez hogyan van, hova mennek itt a diákok. Nagyon jó volt hallgatni őket. Mi előbb szálltunk le, mint ők. Elköszöntem tőlük, ők pedig sok szórakozást kívántak.

Megérkeztünk Mainzba. Ott is gyorsan megbeszéltük a dolgokat és elindultunk. Észre vettük, hogy van villamos. Ami meglepő volt, mivel nem hittük, hogy ekkora város. Elég nagy Mainz. Mentünk, mentünk. Kb. 10 perce sétáltunk amikor egy gyönyörű térre értünk. Voltak ott csodálatos, tipikus német házak és egy dóm. Ami hatalmas volt és tényleg hihetetlenül szép. Két csoportra osztottak minket. Nem is kellett sokat várnunk és már meg is érkezett a két német idegenvezetőnk. A mi csoportvezetőnk egy nagyon cuki idősebb hölgy volt, a másik csapaté egy középkorú férfi.

Két órás vezetés volt és elég sok mindent megértettünk belőle. Amit nem azt esetleg a másik igen és így egészítettük ki egymást. Segítve egymást. Megismertük Mainz történetét. Sok híresebb helyet megnéztünk míg végül végül kikötöttünk a dómnál, ahova be is ültünk. Belülről még szebb volt.

Miután megvolt a vezetés megint kaptunk időt a szabadprogramként. Én három barátnőmmel mentem sétálni és egyik boltból mentünk a másikba. Mindegyikbe bementünk, ruhákat próbáltunk és abba fényképezgettük magunkat. Mondanom se kell, hogy nem néztek ránk jó szemmel amikor a barátnőm neki állt Dior körömlakkal lakkozni a körmét a boltba. Mentünk ruhaboltba, drogériába, könyvesboltba és csokiboltba. De aztán lassan közeledett a találkozó ideje. Még gyorsan akartunk keresni egy suvenirshopot de sehol nem volt. Odamentem 6 emberhez, hogy megérdeklődjem de senki nem tudta (pedig helyiek voltak). Na mindegy, így jártunk.

Visszamentünk a térre ahol megvolt beszélve a találkozó. Összegyűltünk, odaért mindenki. Elindultunk vissza a vasútállomásra. Mindenki rendesen elfáradt. A vonat pedig nagyon de nagyon sokat késett. Azt hittük, soha nem ér oda. De aztán jött, felszálltunk. Már lényegesen kevesebben voltak, mint odafele.

Visszaértünk Boppardba. Felszálltunk a másik vonatra. Buchholzba leszálltunk. Futottunk a buszra. Gyorsan elővettem a bérletem és végre felszálltam. Aztán már haza is értünk és pihenhettem.

Hosszú nap volt de nagyon szép és jó volt. Sok új élménnyel gazdagodtunk.

CSEREDIÁKKÉNT BOPPARDBAN - SZERDA

Szerda. Reggel megvolt a szokásos reggel. Mosakodás, reggeli stb. Miután elindulunk, de nem a suliba mentünk hanem a vasútállomásra. Ott találkozott mindenki. Együtt voltunk végre magyarok és németek. Nem sokat kellett várnunk és már jött is a vonat. Igen, vonattal mentünk kirándulni. Méghozzá Koblenzbe. Nem volt hosszú út. 20-25 perc volt.

Odaértünk és összegyűltünk. Megbeszéltük a mai programot. Először is a kastélyt néztük meg, de csak kivülről. De így is gyönyörű volt. Picit leültünk leültünk a kertben és tudunk enni. Igen, ezt el is felejtettem. A német "szüleim" minden reggel egy fél hadseregnek való ételt csomagoltak a napra. És nem csak nekem.

Miután végeztünk az evéssel elmentünk sétálni és a végén kikötöttünk a "Seilbahn-nál" ami egy fülke volt és olyan mint egy sífelvonó. Az elején nagyon félelmetesnek tűnt, de aztán nagyon jó volt. Ezzel mentünk fel a várba. Na de a Seilbahn átment a Rajna felett, az út felett és a vasút felett, át az erdő felett. A kilátás hihetetlenül gyönyörű volt belőle.

Mire felért mindenki az nem volt sok idő de kevés se. Gyorsan elszaladtunk mosdóba amíg meglettek a jegyek. Utána bementünk a várba ahol 5-5 magyar és német diákcsoportokba rendezőtünk és kaptunk feladatlapokat a várral kapcsolatba. Erre elég sok időnk volt és igaz, összedolgozott sok csapat de meglettek a válaszok. Mivel előbb végeztünk és éhesek voltunk, próbáltuk elterelni a gondolatainkat. Ami sikerült is. Elkezdtünk a németeket magyarul tanítani. Elég nehezen ment nekik de a végére sok nevetés után belejöttek.

Végeztünk a várba. Fél kettő lehetett. Összeszedtük a csapatot és elkészült a szokásos csoportkép. Csoportkép után visszasétáltunk a Seilbahnhoz és megint beszálltunk. Na most a lefele út annyival volt más, hogy útközben kétszer is megálltunk. Egyszer a vasút felett utána pedig a Rajna felett.  Gondolom nem kell mondanom, hogy a fiúk egyből elkezdték a poénokat... Na de persze sikeresen leértünk (máskülönben, hogy írnék?). Mindenki nagyon éhes volt. Még tettünk egy kör sétát és végre jött a szabadprogram. Választhattunk melyik vonattal megyünk haza. Mi 6-kor mentünk haza. Volt aki 3-kor elment. De mi még elmentünk McDonald'sba enni aztán vásárolni. Na hát nálam ez lehet nagy hiba volt ugyanis egy pulcsival, egy farmerral és egy inggel jöttem ki.

6-kor visszamentünk. Majdnem rossz vonatra szálltunk Koblenzbe, csak integettek a vonatról a fiúk, hogy hahó ez az. Végülis sikerült visszajutnunk Boppardba. Ott átszálltunk egy másik vonatra ami haza ment, fel a hegyre. Fent leszálltunk és otthon voltunk. Este mindketten nagyon fáradtak voltunk így vacsora közben elmeséltük milyen volt. Utána elmentem letusolni, aztán ahogy bementem a szobába lefeküdtem és el is aludtam.

CSEREDIÁKKÉNT BOPPARDBAN - KEDD

Kedd. Sikerült magam kialudnom. Reggel megvolt a családba a sorrend a fürdőszobát illetően. Megmosakodtam. Felöltöztem. Lementem. Együtt ült az asztalnál a család és együtt reggeliztünk. Közben érdeklődtek, hogy jól aludtam-e. Beszélgettünk ami már sokkal jobban ment, mint előtte este.

Mikor megvolt a reggeli, elindultunk 7 órakor a buszmegállóba. Kaptam egy kártyát amivel egész héten buszozhattam, illetve vonatozhattam. A buszmegállóba nagyon sok diák volt ami engem meglepett. Jött a busz, ez még meglepőbb volt. Üres volt. Itthon volt velem olyan, hogy alig fértem fel a buszra mert idősebb emberekkel volt tele. Na itt erről szó se volt. Csak diákok voltak. Ahogy haladtunk egyre inkább telt a busz. Végül amikor Boppardba értünk, megállt egy iskolánál ahol leszállt kb. a fél busz. Aztán jött az én sulim. Leszálltunk és bementünk. Nagyon nagy az iskolájuk is. Van egy udvar, hátul egy atlétikapálya, két épület amit egy folyosó köt össze, van aula, étkező szerű terem ahol van pingpong asztal. Ebbe az iskolába már kisebb gyerekek is járnak.

Az első órában volt egy kis megnyitó szerű ahol köszöntöttek minket, bemutatót néztünk. Ezután a következő 3 órában tanításon kellett részt vennünk. Először egy hittan órán voltam, aztán egy irodalmon és végül egy történelmen. A partnerem órarendje szerint kellett ezekre mennem. Igazából jó érzés volt belelesni a kint oktatásba és jó tapasztalatom volt csak.

Miután az iskolába végeztünk, elmentünk ebédelni Boppardba. A lányok elvittek minket dönert enni. Ebéd után találkoztunk a magyar tanárokkal és a többi magyar diákkal, mert feladatok álltak előttünk. Egy "stadtrally"/selfie túra. Kaptunk helyeket és megvolt adva, hogy ott milyen pózokban kell képet keszítenünk. Ezt időre. 5 magyar és az 5 partner volt egy csapatba.

Fél 5kor találkoztunk újra. Leadtuk a feladatlapot. Elküldtük a képeket és elköszöntünk. Elindultunk haza. Otthon picit tanulnia kellett a partneremnek így volt egy kis időm pihenni, beszélni anyuval.  Nap végére nagyon fáradtak voltunk. Később lementem, leültünk és beszélgettünk. Lett egy ötletünk, hogy nézzünk filmet. Ez nagyon jól jött. Németül néztük és jó érzés volt, mert nagyon sok mindent értettem belőle.

 

CSEREDIÁKKÉNT BOPPARDBAN

Nos. A mostani hét volt életem egyik legszebb és legélménydúsabb hete. Egy hetet volt lehetőségem Boppardban (Németországban) töltenem cserediákként.

Az iskolából 40-en mentünk kb. Mindenki egy-egy családnál lakott, így gyakorolva a német nyelvet magunkra utalva. Ez a hét teljesen más volt, mint egy sima utazás. Ezen a héten mi is német diákként jártunk órára, buszoztunk vagy vonatoztunk iskolába.

Boppard egy kisebb város a Rajna partján. Gyönyörű hely! Leírhatatlan az a látvány ami ott fogadott minket. Nagyon sok szőlő van ott. Ez a város egy völgyben van és körülötte mindenhol szőlőt lát az ember.

Az odafele vezető út nagyon de nagyon hosszú volt. 17 óra... Hétfőn reggel vagyis hajnali 4 órakor indultunk és csak mentünk és mentünk magunk mögött hagyva a kilométereket. Út közben, ahogy átértünk Németországba, egyből a határ után megálltunk Passauban egy másfél órás sétára/városnézésre. Megnéztük Passauban a 3 folyó összefolyását, ami gyönyörű volt. Németesen ez volt a "Der drei flösse Stadt'. Mikor szálltunk fel a buszra akkor kezdett el szemerkélni az eső így nagy szerencsénk volt ezzel. Ez a városnézés délben volt. Ekkor még 560 km állt előttünk az 1065-ből. Este 9 óra volt mire odaértünk Boppardba. Mikor leszálltunk a kinti iskola előtt a buszról, a fogadó családjaink már ott vártak izgatottan minket. De nálunk izgatottabbak úgysem lehettek szerintem. Nagy nehezen de mindenki megtalálta a partnerét a sötétben, majd bepakoltuk a böröndöket a kocsiba és végre elindulhattunk "haza". Amikor először megláttam a házat amiben laktam nagyon meglepődtem. Csodálatos volt. Szép, kifinomult, elegáns de nagyon otthonos volt. És nagyon de nagyon nagy. Felvittem a szobámba a táskáim, lementem és vacsora közben elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni. Nagyon aranyos, kedves család volt. Az elején nehéz volt belerázódni, hogy csak németül tudtunk kommunikálni de végülis elég jól megértettük egymást. Vacsora után végre elmehettem tusolni, majd aludni.

Passau:

Madrid Airport Story 2013

Ez az eset 2013-ban történt a madridi repülőtéren. A keresztapukámmal és az ő baráti társaságával repültünk haza Madridból. Megvolt a becsekkolás. Kávéztunk. Ettünk. Ittunk. Mielőtt elindultunk volna a repülőhöz még elmentünk a mosdóba a társaság női tagjaival. Bementünk. Végeztünk. Mire kiértünk a mosdókagylókhoz az egyik alatt megláttam egy bőröndöt. Rajtunk kívül senki nem volt bent. Csodálkozva néztük, hogy mi lehet benne, miért hagyhatták ott. Őszintén szólva nagyon megijedtem. Kimentem, elmeséltem a keresztapumnak. Mire végére értem jött ki az egyik nő, hogy menjünk szólni valakinek, mert végülis baj is lehet belőle. Elindultunk keresni valakit. Legnagyobb örömünkre nem is kellett sokáig keresni az emberünket. Majdnem egyből jött velünk szembe egy vámtiszt. Kézzel, lábbal de elmutogattuk, hogy mi is van. Szólt egy másik tisztnek. Mi mentünk elől, ők pedig mögöttünk. Mindenki minket nézett. Mondjuk úgy, hogy elég kínos volt. Bementünk, jöttek mögöttünk. Benéztek. Látták, hogy csak mi vagyunk, így bejöttek. Óvatosan felemelték a táskát. Feltették a pultra és kesztyűbe kinyitották. Mikor kinyílt megláttuk, hogy teljesen üres az egész. A vámosok kinyitottak minden részt rajta hátha elvan rejtve valami de nem találtak semmit hála Istennek. Megnyugodtunk. Ahogy kiértünk a mosdó elé a vámosok megköszönték, hogy szóltunk. Elindultunk volna végre mi is és ők is de... Megjelent egy nő aki közölte, hogy övé a bőrönd. Mindenki meglepődött. Mindenkinek az járt a fejébe, hogy eddig miért nem kellett neki, honnan került elő és miért hagyta ott ha most jött érte.

Végülis megoldodótt. Vámosok beszéltek vele. De, hogy mi lett a rejtélyes bőröndel az még mindig rejtély, mivel nekünk elkellett indulnunk a repülőre.

Bemutatkozás

Sziasztok. Réka vagyok és az utazásaimról fogok írni a blogomban. Az ott történt vicces, komoly, érdekes történeteimet szeretném leírni és ezzel megosztani a többi emberrel. Remélem sok embernek tetszik majd.